előkezelő dob és fűtés
Termékleírás
- A tűzihorganyzás kulcsfontosságú folyamata az előkezelés, amely kulcsfontosságú hatással van a horganyzott termékek minőségére. Az előkezeléses melegítés magában foglalja: zsírtalanítást, rozsda eltávolítását, vízzel történő mosást, galvanizálási segédanyagot, szárítási folyamatot stb.
Jelenleg a hazai tűzihorganyzási iparban széles körben használják a beton-gránit pácolótartályokat. Az európai és amerikai fejlett tűzihorganyzási technológia bevezetésével a PP (polipropilén)/PE (polietilén) pácolótartályokat egyre inkább alkalmazzák egyes automatikus tűzihorganyzó gyártósorokon.
A munkadarab felületén lévő olajfolt erősségétől függően egyes eljárásokban a zsírtalanítás elmarad.
A zsírtalanító tartály, a vízmosó tartály és a galvanizálószer-tartály általában beton szerkezetű, és némelyik ugyanabból az anyagból készült, mint a pácolótartály.
Előkezelési melegítés
A füstgáz hulladékhőjét felhasználni az összes előkezelő tartály fűtésére, beleértve a zsírtalanítást is,pácolásés kiegészítő lemezelés. A hulladékhő-rendszer a következőket tartalmazza:
1) Kombinált hőcserélő beépítése a füstcsatornába;
2) Mindkét medence mindkét végére egy-egy PFA hőcserélő készlet van felszerelve;
3) Lágyvíz-rendszer;
4) Vezérlőrendszer.
Az előkezeléses melegítés három részből áll:
① Füstgáz hőcserélő
A fűtendő hő teljes mennyiségének megfelelően a kombinált füstgáz hőcserélőt úgy tervezik és gyártják, hogy a hő kielégítse a fűtési igényeket. Ha csak a füstgáz hulladékhője nem tudja kielégíteni az előkezelés fűtési hőigényét, akkor egy forró levegős kemencekészlet adható hozzá a füstgáz térfogatának biztosításához.
A hőcserélő hőálló rozsdamentes acélból vagy 20#-os varrat nélküli acélcsőből készül, új, infravörös nanotechnológiás, magas hőmérsékletű, energiatakarékos korróziógátló bevonattal. A hőelnyelési energia a hagyományos hulladékhő-hőcserélők által elnyelt hő 140%-a.
② PFA hőcserélő
③Szárítókemence
Amikor a nedves felületű termék behatol a cinkfürdőbe, a cinkfolyadék felrobban és kifröccsen. Ezért a bevonatolási segédanyag után a szárítási folyamatot is alkalmazni kell az alkatrészeknél.
A szárítási hőmérséklet általában nem haladhatja meg a 100 °C-ot, és nem lehet alacsonyabb 80 °C-nál. Ellenkező esetben az alkatrészek csak hosszú ideig helyezhetők a szárítógödörbe, ami könnyen a cink-klorid nedvességfelvételét okozhatja a bevonat sórétegében az alkatrészek felületén.









